A fantasztikus életem...

Nem bírom tovább... Képtelen vagyok helyrerázódni és visszatérni a megszokott kerékvágásba... Nagyon hiányzik Livi... Emellett még a barátom is hanyagol...

A versenyre nem tudok semmit... Akkora égés lesz, hogy elmegyek angol-versenyre, a nagy semmivel...

Ma bementem Livi szobájába és megtaláltam egy régebbi képet rólunk, a hátoldalán ezzel a felirattal: "Nem kell egyedül lenned a Világban! Ott a testvéred!"  Fél órán keresztül bömböltem... Egyszerűen fogalmam sincs, hogy mit követtem el, amiért ezt érdemeltem...

'Az utolsó este, amikor beszéltünk bejött nagy vidáman, hogy "megyek zülleni!" Kidobta a barátja és ezt ilyen kis csajbulival akarták megünnepelni! Romantikus filmek, kis sírás, átkozódás, kajálás, zuhanyzás, alvás. EZ lett volna a program, de sajnos az élet közbeszólt...

Ő ment ötödjére zuhanyozni...Zuhanyozás közben szén-monoxid mérgezést kapott, amitől agyvérzés és agyödéma alakult ki neki. Ez péntek hajnalban történt és kedd hajnalig próbálták "visszahozni", vagyis szombattól inkább csak tisztítani a szervezetét, hogy a szervei felhasználhatóvá váljanak. Kedden hajnalban kimondták az agyhalált és levették a gépekről az egyetlen embert, akiben feltételek nélkül megtudtam bízni. De itt még nem volt vége... A nyomozás azóta is tart "Gondatlanságból elkövetett emberölés" címszóval! Keresik azt az embert aki beszerelte a fürdőszobában a vízmelegítőt, mivel hibásan lett beszerelve, az ajtón nem voltak rések - szellőzés céljából - és ezért nem volt friss levegő a helyiségben, s mivel ő volt az 5. ezért addigra olyan mennyiségű szén-monoxid gyülemlett fel, ami az egyetlen testvérem életébe került. Azt az "embert" vagy inkább gyilkost, aki miatt ez az egész történt, azóta is keresik és 5 év szabadságvesztést fog kapni. Neki 5 év börtön, nekem és a családomnak egy életen át tartó szenvedés. Mindezt azért, mert őt rendesen megfizették és mégsem volt képes tisztességes munkát végezni!'

Pénteken versenyre megyek... Angolból... és még nem tudok SEMMIT!!! Hát igen... A barátom ma hajnalban majdnem szakított velem - telefonon! Mert, hogy én nem bízok benne... Szerinte az a bizalom, hogy valakiben 100%osan megbízunk vagy egyáltalán nem... Persze... Akkor én nyilván természetfeletti lény vagyok.

Nem érti meg, hogy az egyetlen ember akiben 100%osan megbíztam - sajnos - már nem él... És most is min veszünk össze? Nem akarom, hogy lássa a blogomat... Hát... Az én életem a legszebb a világon... És még így is van olyan ember aki többet szenved, mint én...

Azért kezdtem el blogot írni, mert zenész vagy írói pályáról álmodozom, bár kevés a valószínűsége, hogy egyszer tényleg ebből fogok megélni, de nagyon szeretek írni éa mivel az iskola nagyon leköt, sem új dalt, sem új (egyenlőre még csak ilyen kis terjedelemben írok) novellát nem tudok írni. Néhány szóval összefoglalva, nincs időm! Kb. egy hónapja elég nagy tragédia ért, elvesztettem azt, akiben a legjobban megbíztam, akinek mindent elmondtam és aki mindig mindenben támogatott. Elég hirtelen történt minden, így nem tudtam vele megbeszélni azt a néhány dolgot ami bánt. Megfogadtam neki, hogy egy idő után megint a sarkamra állom majd, és ugyanaz a határozott ember leszek, mint régen. Azt hiszem, ennek most van itt az ideje...